S. Gordán Klára: Desiré

Kosztolányi kultusza a Vajdaságban

    Egyetemi  tanulmányaim  során  minden  alkalmat  megragadtam,  hogy elmondhassam,  Szabadkáról jöttem, abból a városból, ahol Kosztolányi  Dezső és Brenner József született, Sziveri János élt, Tolnai Ottó alkot ma is, mert úgy éreztem, ilyenkor egy csöppnyi  fénysugár  jut  nekem  is  az  őket  körülölelő fénycsóvából.  Ilyen  alkalmakkor meséltem Dévavári Zoltánhoz  kötődő ismeretségemről,  a  Kosztolányi Dezső Napok előadásairól,  beszéltem  az író  nevét  viselő intézményekről,  és ekkor  derült  ki, hogy  ami számomra evidencia, hétköznapi adatok halmaza, az ma a magyarországi szűkebb irodalmi szakma számára kevéssé tudott tények sora. Ekkor döntöttem úgy, hogy megpróbálom összegyűjteni azokat az irodalmi és művelődéstörténeti adatokat, melyek körvonalazzák elsősorban Kosztolányi szabadkai kultuszának kialakulását, illetve megkísérlek választ találni arra a kérdésre, van-e kultusz, és ha igen, milyen mértékben.
Kutatásaimat elsődlegesen a már meglévő irodalmi kultuszkutatás módszereinek megismerésével kezdtem,  így  dolgozatom   első fejezete  is  ezzel   foglalkozik,   mintegy irányvonalat rajzolva, amelyen haladva megjelölöm az általam fontosnak vélt kultusz kialakulásának állomásait.
Dávidházi Pétertől kölcsönöztem a fejezetek alcímét (beavatás, mitizálódás, bálványrombolás, intézményesülés, szekularizáció), hiszen ahogy fogalmaz, ezekből a rendezőelvekből „majd szintén sokatmondó jelentést: lélektani, szociológiai és művelődéstörténeti tanulságokat lesz módunk kiolvasni. Az ilyen jelentést persze részben maga az irodalmi kultusz rendezőelvvé kinevezett metaforája és az általa sugallt analógiák teremtik, azaz anyagunkat heurisztikus segédeszközeink magukhoz hasonító beavatkozása is formálja. Ez azonban valamennyire minden rendezőelv esetében kikerülhetetlen, nem teszi az így szerzett ismeretet mindenestül fiktívvé, merőben önkényessé vagy tapasztalatilag ellenőrizhetetlenné, sőt éppen szemléletformáló segédeszközeink közreműködésének tudatában lehet esélyünk arra, hogy a levonható következtetések érvényességi körét tisztázzuk.”

                                                                                                                  (Részlet a szerző előszavából)

Műfaj: művelődéstörténeti tanulmány

Kiadás éve: 2010