Kezdőlap | Kiadványaink > Kontra Ferenc: Drávaszögi keresztek

Kontra Ferenc: Drávaszögi keresztek

    A Drávaszögi keresztek című regény olyan parttalan világú lírai epika, amelyben sokfelé lehet elindulni. Az elmosódott tér- és időkoordináták között egymáshoz lazán kapcsolódó, jelképes, balladaszerű történetek váltják egymást, és a becsiszoltaknak vélt hasonlatokat, metaforákat itt-ott újra felveti a regényfolyam, újabb jelentéssel gazdagítva, őket, sőt valami különös hálóba szőve általuk a töltéseken. Érdemes talán a címben szereplő kereszt motívumából kiindulni. Ebben a „rendhagyó króniká”-ban többször olvashatunk a tragikusan elhaltak fejfáiról, illetve a krisztusi keresztútról, csakhogy a cirenei Simon nem veszi át a megváltó keresztjét, a drávaszögi sors, élet tehát átvállalhatatlan: „Régi történetet, mégis félreérthetjük egymást, mert nekem az emlékezetemre kell hagyatkoznom, neked pedig a képzeletedre.”

Ideillik egy másik idézet is: „Túlélők lesztek ti is, vizitek terhetek és csak ti láthatjátok” Sőt „fiatalon” magára hagyta a gondviselés; „Az asszonyok a Megváltóról énekeltek, aki megelégelte a földi halandók önpusztítását, és kenderkanóccal dugta be a fülét, mint a pásztor, hogy egy kis nyugalomra vágyva nem akarta hallani a nyáj egykedvű bégetését. Így attól a néptől mintha elfordult volna a Megváltó, talán ő sem bírta tovább hallhatni a gyakori nyakszirtroppanást. A kenderkóc a fülében lassan megdagadt, és a nyáj nekiállt az éppen csak serkenő vetésnek. Csodálkoztak is a szomszédok, hogy egyre gyérebben szökken kalászba a gabona. Van egy másik példa a táj-sors metaforikussá válására: „Errefelé talán mindenki ugyanarra emlékezik. Piros bogyók gyúltak a temető elvadult bokrain, megégett emberek hamvadtak, hullottak egyre mélyebbre, az elhagyott hantok alatt, lelkük világított ezernyi törpe lángban, gyertyák szakadékai között bukdácsoltak a fekete madarak, recsegve törtek ki a szőlőkarók a hegyen, kiszáradt kutak őrizték a távozók sikolyát, hóembert vigyázta a tél első lépteit, a hegyre dérfátyol borult. Ott kísértettek, kiket az örvény egykor elkopott.”

                                                                                                                   (Fekete J. József recenziója)

Műfaj: regény

Kiadás éve: 2008

    Szabadka rajz