Hózsa Éva: Melyik Kosztolányi(m)?

    A kötet aránylag rövid idő alatt állt össze, holott igazán sok régi írásom nem volt. A lelkesedés sem hiányzott, a tanulmányok rendszeresen készültek, a nézőpontok sokasodtak, a kapcsolatok formálódtak. A régi szövegek közül azok kerültek be a könyvbe, amelyek beleillenek a kötetkompozícióba, és amelyekre a szerkesztő felkért.

Hogy itt és most melyik Kosztolányi érvényesül? Az író játszótársának lenni egy kicsit mindig más, de a Számadás és a Pacsirta olvasatai, a német kapcsolatok és a kultuszképzés stációi kiemelt szerepet kaptak a kötetben. A Szabadkára érkező magyarországi Kosztolányi-kutatók szintén motiválták a szakadatlan böngészést. Rögeszmémmé vált a magyarországi és vajdasági recepció egyeztetésének ösztönzése és elősegítése, ezen a téren még sok a tennivaló. A hűséges Kosztolányi-olvasó soha nem hagyja abba a kutakodást, és mindig örömmel fedezi fel magának azt a Kosztolányit, aki éppen időszerű, akivel még nem találkozott.

                                                                    (Részlet a szerző utószavából)

Műfaj: irodalomtörténeti tanulmányok

Kiadás éve: 2011