Gulyás József összegyűjtött versei III.

    Íme egy költő, kis utazótáskával, benne fogkefe, pizsama. Íme Gulyás József, a szabadkai proletár költő, aki soha sem tartozott az aktuális és divatos vajdasági magyar költészet fősodrához. A magyarországi ítészek is alig vettek róla tudomást. Nem volt különösebben ünnepelt szerző.

   Gulyás József költészete eligazítás, vallomás és teljesítmény; kinyilat-koztatás. Ő jelent így önmagának; ez a szellem. Beszél, tagol és meghirdeti, mintegy előre vetíti a lényeget, emlékezik magára. Szava adja ­– sajátos mondattanával – az erejét, villantja föl az arcát, edzi a tartósságát. El meri törni azt, ami visszafordíthatatlan, elhajlítja a vízszintesen halálba futó időt.

     Gulyás Józsefnek egyetlen irodalmi műfaja volt, a költészet. Vagy amit ő annak hitt, annak tett meg. Költeményei többnyire meditatív elmélyülések, ódai pillanatok, indulatos tirádák, bizarr képzuhatagok, szálkás eszme-futtatások. Gondolati zötykölődés, néha halk csörömpölés. A költő látja az elveszett paradicsomot és a reménykedő élet zsengéit, a befelé összeomlott teljességet, a sérült és helyreállítandó közéletet, a túlzottan tisztelt különbségek és kudarcok uralmát, és ami megoszt minket mindenben s nőttön-nő, a szellemi ürességet.

     Nem szeretném ide-oda tologatni, osztályozni Gulyás költészetét, de nekem: egyedi és nagyon jó. Forró zuhogás, sodró, magával ragadó zuhatag.  Mintha mindig zuhannánk valahová, amikor Gulyást olvasunk... De hova is? Csak nem a csillagok felé?!

                    Fenyvesi Ottó     

Műfaj: versek

Kiadás éve: 2016