Kezdőlap | Előkészületben > Előkészületben

Előkészületben

Az Életjel 2019. évi kiadói terve

 

1. Szlávics Károly: A szőlőtermesztés története a Szabadka–Horgosi-homokvidéken

    A könyvnek csak az első fázisa készült el, nyomtatásra vár a betördelt, megszerkesztett kézirat, melyet digitális formában tárolunk.

A kötet 22 íves lett, ebből másfél ívnyi a képanyag, mely a szöveg megértését segíti.

A nyomtatási költségekre kérünk támogatást, más forrásokból biztosítjuk a szerző tiszteletdíját.

Az eddigi tevékenységre a Szerb Művelődési Minisztériumtól kaptunk támogatást.

 

2. Id. Brenner József: Emlékirataim

   2018-ban a Szekeres Alaptól a kézirat digitalizálására kaptunk támogatást, valamint a kéziratban előforduló személyekre, eseményekre vonatkozó adatok pontosítására.

A munkával elkészültünk.

2019-ben evvel a kötettel szeretnénk megemlékezni Csáth Géza halálának századik évfordulójáról, az apa visszaemlékezései pontosítják Csáth és részben Kosztolányi Dezső életművének néhány részletét.

A kézirat nyomtatott formában 12-13 ívnyi terjedelmű, ebbe beletartozik a félívnyi képanyag is.

 

3. Beke Ottó: Tanulmányok, kritikák, értelmezések (Válogatott írások)

    Beke Ottó szövegei legnagyobbrészt a kortárs vajdasági magyar és az egyetemes magyar irodalomnak, továbbá a világirodalomnak a hivatalos, kanonizált irodalomtörténet-írás és kritika által alulreprezentált, illetve kevésbé tárgyalt, érdekfeszítő alkotásait érintik, tágabb értelemben vett kulturális kontextusban tárgyalva azokat. A felölelt szerzők között található többek között Fekete J. József, Kontra Ferenc, Fenyvesi Ottó, Farkas Péter, Szögi Csaba, Dan Simmons, Haruki Murakami, Simon Grabovac. Az ily módon előálló tematika szerteágazó jellege és sokszínűsége révén is üdítő hatású és újszerű.

A kéziratba rendezett írások korábban főleg recenzált kiadványokban, gyűjteményes kötetekben és folyóiratokban jelentek meg, bizonyítandó tudományos relevanciájukat és megalapozottságukat. Önálló kötetben történő közreadásuk lehetőséget teremtene a szerző által szorgalmazott alternatív irodalmi kánon és szövegkorpusz megteremtésére, illetve annak kézzelfogható, egységes formában történő megerősítésére, létének és létjogosultságának tudatosítására. A kötet megjelentetése továbbá a szerző eddigi pályájának, értelmezői tevékenységének ívét is követhetővé tenné.

Tervezett terjedelem: 10 nyomdai ív

 

4. Sándor Zoltán: Korunk lenyomata (Esszék)

   Prózaírói és újságírói tevékenysége mellett Sándor Zoltán különböző folyóiratokban és médiumokban rendszeresen publikálja olvasmányélményeit, igyekezve mindig megfelelő társadalmi kontextusba helyezni a taglalt művet. Ebből kifolyólag nem ritkán az olvasmányélményen túl az azzal kapcsolatos kérdéseket is feszegeti írásaiban.

A változatosság ellenére Sándor Zoltánt leginkább azokról a művekről ír, amelyek társadalmi témákkal foglalkoznak. Többek között olyan kérdéseket feszegetnek, mint a mindenkori politikai változások kihatása az egyén sorsának alakulására közép-kelet-európai viszonylatban; a magyar társadalom, ezen belül pedig a magyar irodalom megosztottságának problematikája; a vajdasági magyar irodalom meglétének kérdése; a múlttal való szembesülésből eredő traumák feldolgozása; centrum és periféria viszonya; a szociográfia jelenléte a kortárs irodalomban; a kisebbségi létkérdés és a multikulturalizmus fenntarthatóságának kérdése; a jugoszlávizmus és a volt szocializmus megítélése.

A könyv tervezett terjedelme 12 nyomdai ív.

 

5. Hózsa Éva: Kosztolányi ládájában (Esszék, tanulmányok)

 

   A szerző a kötetbe azokat a tanulmányait gyűjtötte egybe, melyek meghatározták a tanári pályafutását középiskolai és egyetemi oktató korában. Írásait azokból a tanulmányaiból válogatta össze, melyek a XX. századi német, magyar és vajdasági irodalom egy-egy kérdéskörét vizsgálják, a kötet olvasója egyfajta Hózsa-féle kánonnal szembesül, melynek fókuszában Kosztolányi Dezső munkássága áll.

A kötetet Sagmeister Laura illusztrációi egészítik ki.

 

6. Csúszó Dezső Könyörgésünk színhelyei 6. A szabadkai kápolnák 

 

    Csúszó Dezső nyugalmazott mentőorvos több mint két évtizeddel ezelőtt kezdte el a szabadkai szakrális kisemlékek kataszterének elkészítését. Eddigi munkálkodásának eredményét öt kötetben jelentette meg a szabadkai Életjel Könyvek. Az első négy kötet az út menti keresztekről szól, melyeket Csúszó Dezső közkereszteknek nevezett el, ezt a meghatározást többé-kevésbé elfogadta a magyar néprajzi kutatás. Az ötödik kötetben a szakrális szobrokat, harangok, kálváriák regiszterét tette közzé. A nagy munkának, a befejező kötetnek, a kápolnák leírásának a megjelentetése maradt hátra.

A kápolnák feldolgozásában is a korábbi gyakorlatot követi a szerző: a levéltári adatokat, családtörténeti visszaemlékezéseket veszi számba. Ezek az épületek már nemcsak a művelődéstörténész, családtörténet szempontjából számottevők, hanem az építészettörténet szempontjából is fontosak, mert azok az építészék tervezték, akik a város arculatának a kialakításában is meghatározó szerepet játszottak: Titus Mačković, Salga Mátyás, Raichle Ferenc. Az utóbbi általa tervezett egyetlen szecessziós stílusú épületet lebontották. Sajnos nemcsak a „Kiserdő” közelében álló épület lett a szocialista bürokrácia áldozata, hanem a Bajai úton lévő kápolna is erre a sorsra jutott. Csúszó Dezső utolsó kötetében ezekre a nem kívánt történésekre is oknyomozó kutatókként keresi a választ.

 

7. Káich Katalin: Otthon a nagyvilágban II.

 

    A vajdasági magyar irodalomban nagy hagyománya van az útirajznak, elég, ha Szenteleky Kornél Útitarisznyájára utalunk, az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig pedig Székely Tibor lett az „útirajzíró”. Egyes szépírói opusokban is meghatározó szerepet kapott az utazás, elég, ha Szathmári István prózájára utalunk. Napjainkban médiaműfajjá is vált az útleírás, a fiatal utazók és befogadók kíváncsian fordulnak a tágabb perspektívák felé.

A kiemelt értékek és a sajátos látásmód alapján megállapítható, hogy az első hiánypótló kötet folytatását is kíváncsian várják az olvasók, akik nagy utazást tehetnek akkor is, ha erre egyébként kevés lehetőségük nyílik. Az útirajzok nagyon is beleillenek a tudományos munkával foglalkozó művelődéstörténész koncepciójába, az utazás ugyanis ezekben a szövegekben egyéni kutatásként, a megértéshez vezető útként, önreprezentációként, társadalomkritikaként és otthonkeresésként értelmeződik.

 

    Szabadka rajz