Utószó
Hetedik évkönyvünk – eltérően eddigi gyakorlatunktól – nem öt, hanem csak négy év tevékenységéről számol be. Ennek is komoly oka van, mint ahogyan annak is megoldhatatlan előzménye volt, hogy előbbi almanachunk is eltért több évtizedes gyakorlatunktól, s hat év munkáját összegezte. Az csak részben járult hozzá ahhoz, hogy e mellett a megoldás mellett döntsünk, hogy idővel visszatérhessünk megjelenésünk régebbi üteméhez. Elsődleges szempontunk az anyagbőség és e sorok írójának súlyos betegsége (operációja és gyakori kórházi kezelése) volt, ami meggátolta abban, hogy a nyomdai előkészítő munkálatokat időben befejezze. Ezt csak még jobban megnehezítette az, hogy – ellentétben az előbbi évekkel – előadásaink műsorainak és tagjaiknak a hazai és külföldi vers- és prózamondó versenyeken való részvételükkel kapcsolatos adatait – elsősorban Basity Erika, Lőrincz Zsuzsanna és Péter Angéla, valamint részben mások segítségével – ezúttal utólag kellett összegyűjtenie. Emiatt lehetséges, hogy összeállításaink némileg hiányosak, amiért az érintettek elnézését kérjük. Ezzel magyarázhatók az eredményeinket összegező kimutatás esetleges fogyatékosságai és pontatlanságai is, bár ez kevésbé valószínű, s meggyőződésünk, hogy így is teljes képet adunk négy év aktivitásáról, amely – valljuk be – eredményesebb is lehetett volna, ha általános elszegényedésünk és a háborús körülmények nem gátolták volna szerteágazó működésünket.
Élőújságunk megjelenése, 1958. október 28-a óta 1082 egész estét betöltő előadást rendeztünk. Csupán az utóbbi négy évben 130-at, vagyis évente 32-t, hárommal kevesebbet, mint az előző időszakban, amikor 35-35-öt tartottunk. A Csáth Géza Művészetbaráti Kör megalakulása, 1968 óta 590, 1995 óta pedig 68, évente tehát 17 műsort tartott, eggyel kevesebbet, mint az előző periódusban. Négy évtized alatt tehát összesen 1672 rendezvényünk volt, évente 41-42. A színművészet kedvelői harminc év alatt 259, az utóbbi négy évben mindössze kilenc bemutatót láthattak a Kosztolányi Dezső Irodalmi Színpadon, tehát jóval kevesebbet, mint régebben. A nézők száma megközelítette a 260 000-ret (a nagy előadásokat 206 500-an, a kicsiket pedig 53 400-an, csupán az utóbbi négy évben 6500-an, illetve 3400-an tekintették meg), a szereplőké viszont megközelítette a 6900-at. Ez a szám minden bizonnyal lényegesen nagyobb lenne, ha időközben nem oszlik fel szerbhorvát nyelvű csoportunk.
Tagjaink 76 díjjal tértek haza a hazai és külföldi vers- és prózamondó versenyekről: 24 első, 14 második, 13 harmadik, 5 negyedik, 3 ötödik és 17 különdíjat kaptak. Ez 27-tel több, mint az előző hat évben, amikor 18 első, 9 második, 7 harmadik, 6 negyedik, 1 ötödik és 2 különdíjjal gyarapították elismeréseink számát. Sikereink annál jelentősebbek, mivel máig sincs saját otthonunk, sőt még próbatermünk sincs, csupán – a községi képviselő-testület jóvoltából – az egykori bérpalota félemeletén két kisebb raktárhelyiségünk van, s emiatt továbbra is a Szabadegyetem tanácstermeiben készülünk rendezvényeinkre.
Könyvkiadásunk aránylag folyamatos volt, de csak az Életjel Könyveké. A község – ellentétben az előző időszakokkal – ebben a periódusban nemcsak a Csáth Kör fiataljainak külföldi utazásait támogatta anyagiakkal, hanem két botanikai tárgyú tanulmány (mindkettő az 1994 novemberében elhunyt dr. Sturc Béla biológiatanár hagyatékában maradt fönn) megjelenését is lehetővé tette. Ennek ellenére miniatűrsorozatunk csupán egy címszóval gazdagodott, mert a Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium kizárólag azoknak a műveknek a kiadását segítette, amelyek nagy sorozatunkban kaptak helyet. Harminc év alatt összesen 133 kötet hagyta el a nyomdát gondozásunkban: 76 az Életjel Könyvek és 50 az Életjel Miniatűrök sorozatban, valamint 7 évkönyv.
Akárcsak eddig, ezúttal is csak az előadásainkról szóló beszámolókat, értékeléseket, kritikákat közöljük, a kizárólag tájékoztató jellegű írásokat – egy-kettő kivételével – mellőztük. Viszont sokévi halogatás után végre törlesztettük régi adósságunkat: teljes egészében közüljük Krekity (Pausity) Olgának azokat az interjúit, amelyeket a Csáth Kör egykori és jelenlegi tagjaival készített a szabadkai 7 Nap Melléklete számára 1980. október 19-e és december 20-a között.
Évkönyvünk – sajnos – nem nyújt teljes képet munkánk visszhangjáról, mert a szabadkai rádióban és jóval kisebb számban a szabadkai televízióban elhangzott, élőújságunkkal kapcsolatos beszámolóknak – többszöri kérésünk ellenére is – csupán elenyésző részét kaptuk meg, nem úgy, mint régebben, amikor hiánytalanul rendelkezésünkre bocsátották ilyen vonatkozású írásaikat és interjúikat. Jó lenne, ha ez a gyakorlat újból meghonosodna mindkét intézmény esetében, mivel almanachjaink idővel nélkülözhetetlenek lesznek azok számára, akik hű képet igyekeznek kapni művelődési életünk egyik legéletrevalóbb amatőr szervezetének tevékenységéről a múlt század utolsó négy évtizedében, valamint századunk első és – ha időközben nem szűnik meg – második felében.
A fényképek túlnyomó részét Szabó Attila, a többit pedig Főző József és Basity Erika készítette.
D. Z.
