Kezdőlap | Évkönyvek > Életjel Évkönyv 1 > Utószó

Utószó

    Az ÉLETJEL pódiumán nem egy olyan kultúrtörténeti értékű írás – naplójegyzet, reminiszcencia – hangzott el, amely nyomtatásban nem jelent meg. Az ezekből és a dokumentációs anyagból tervezett szemelvényeket helyszűke miatt nem tehettük közzé.

 

*

    A KRITIKÁKBÓL azt tettük közzé, ami az élőújság irodalmi életet teremtő kultúrtörténeti visszhangját tükrözi. Épp ezeknek a követelményeknek megfelelően a bírálatokat az informatív részek kihagyásával helyenként rövidítettük.

*

   TÍZ ESZTENDŐ alatt több mint ezer előadó lépett fel az ÉLETJEL irodalmi tribünjén. Írók, színészek, zeneművészek, képzőművészek, tanárok, diákok álltak az irodalom, a művészet népszerűsítésének szolgálatában. A taps után most mély, meleg köszönet fejezte ki azt a hálát, amellyel előadóinknak és közreműködőinknek tartozunk.

*

    LELKES közönségünk nélkül élőújságunk nem tehette volna meg tízéves útját, és nem érkezhetett volna el az évforduló mai eredményeihez. Munkánk jelentős részét közönségünk – az ifjúság és a felnőttek szép sora – az érés útjára, és az igényesebb szint eléréséhez segítette.

 

*

    E KÖTET munkánk számadásával városunk évtizedekbe gyökerező kultúrpolitikáját is tükrözi. Az eddig megtett útra visszapillantó írások gyűjteményét a szabadkai községi szkupstina nemes megértésével és a Munkásegyetem buzdító segítségével jelenthettük meg és adjuk át az olvasónak.

    Szabadka rajz